2008. szeptember 5., péntek

Mert hülye azért nem vagyok!


A címből sokak számára egyértelmű, hogy hol jártam tegnap egy barátommal - Sanyival - mosógépet vásárolni. Ellentétben azonban másokkal - pl. a Tékozló Homárral, hogy csak egyet említsek a sok közül -, én most dicsérni jöttem, nem temetni (tudom-tudom, szándékosan cseréltem fel) a műszaki cikkeket forgalmazó céget. Persze azért itt szögezném le azt, hogy a dicséret elsősorban a végtelenül kedves, segítőkész és humoros alkalmazottaknak szól, aki a zárás előtti órában (!) is úgy fogadtak és kezeltek minket, mintha mi lennénk az elsők aznap. A szlogenjei miatt sokat szidott - mégis sikerekben gazdag - német cég, azonban így sem teljesen mentes a magyarok balf...ságától, már ha szabad így fogalmaznom. A bemutató darabok - azon kívül, hogy ugye össze-vissza vannak tapogatva -, már csak kívülről tökéletesek, mert a kedves vásárlók alkatrészhiányban szenvedve, szó szerint kibelezik a gépeket, így Sanyi barátom arra gondolt, a legfelső sorból választ magának egyet. Az eladó kicsit vonakodik - nem is értjük miért -, meg hát azok kicsit porosak is, piszkosak is. De Sanyi ragaszkodik hozzá, ekkor derül ki a turpisság. A magasság miatt a kézi (kis) targonca nem éri fel, a mosógépek raklapjai pedig pont olyanok, hogy a nagy targonca villái nem tudnak benyúlni rajta, ezért emberünk megkéri Marika nénit, hogy emelje őt fel, majd halált megvető bátorsággal húzza rá többméteres magasságban akrobatizálva a mosógépet raklapostól, mindenestől a villákra. Aztán sikeres földetérés után takarítás, ellenőrzés, becsomagolás, kiskocsira rakás, fizetés. A garanciát pedig nem felejtjük el lepecsételtetni, mert hülyék azért nem vagyunk!!!

Nincsenek megjegyzések: