Te mit akarsz?

Nem értem

Igazából magam sem értem, hogy mi történik velem. Talán valamin változtatnom kellene. Biztosan. Mostanában úgy érzem, nincsenek körülöttem rendben a dolgok. Nem tudom, hogy miért van így, de ez tény. Most megpróbálok logikusan gondolkodni.

Az, hogy a magánéletem nincsen rendben, ahhoz már kezdek hozzászokni. Erről tudom, hogy az én hibám, mert vagy olyanba szeretek bele, aki nem viszonozza, vagy olyanba, aki viszonozná, csak nem pont akkor és ott, vagy esetleg nem szeretek bele abba, aki megérdemelné. Na mindegy, ez bonyolult. Most már nem akarok ilyen rohadt lelkizős lenni, hagyom a francba az egészet, csak magamat eszem folyamatosan. Oké. Ez már tudatosult bennem. Ellenben arra döbbentem rá, hogy a nőket sosem fogom tudni megérteni igazán. Azt hiszem anyámnak igaza volt. A nőknek semmi sem jó. Ha ilyen vagyok, akkor olyan legyek, ha olyan leszek, akkor meg miért nem tudtam ilyen maradni. Kész. A minap egy nagyon kedves ismerősömmel (nő) beszélgettem ezekről a dolgokról. Olyannyira vicces volt, mint egy filozófus vagy egy szociológus. Szépen rávilágított azokra a dolgokra, amiket valószínűleg már magamtól is tudtam, mégis csak akkor tudatosult bennem. Például arra a szomorú tényre, hogy én már arra sem vagyok jó, hogy a lehető legkellemesebb módon használjanak, hogy engedjem használni magamat. De ez tényleg hihetetlen. Eddig azt hittem, jó szerető vagyok, de most ennek az ellenkezője is bizonyosodni látszik. Most komolyan. Valóban nem vagyok jó már alkalmi szeretőnek sem??? Hát valaki, akinek ezzel kapcsolatban van valamilyen tapasztalata, legyen már olyan kedves és hívjon fel, vagy írja már meg, hogy ez tényleg így van-e, mert menten kimenekülök a világból! Ha így van, akkor azt is tudni szeretném, mert akkor soha többé nem túráztatom magamat feleslegesen. Idáig szentül meg voltam győződve arról, hogy ha már nem is akar velem senki komoly kapcsolatot, legalább jól tudják magukat érezni velem. Még ha csak ideig-óráig is, de mindenkinek jó. Na totális káosz. Már ez sem megy. Pedig...

Aztán a munka. Valahogy nem találom a helyem, vagy inkább mások nem találják az enyémet, ezt nem tudom. Hát reggeltől-estig rohanok, dolgozok, teszem, amit kell és mégis kevés. Pedig esténként is, hétvégén is megteszek mindent, és pótolom azokat a dolgokat, amik a többi miatt lemaradnak hétközben. De már azt érzem néha, hogy ennek az égegyadta világon semmi, de semmi értelme, mert még be sem fejezem az egyik feladatomat, már ott egy másik. Reggel hattól, héttől kezdődően az egész napon általában egy rohanás vagy feladatok végeláthatatlan özöne, és sosem érek a végére. Kész. És ami a legborzasztóbb az egészben, hogy már nem merek napközben leülni beszélgetni egy pár percre, mert attól rettegek, hogy valaki, aki feladatot akar majd adni nekem, az pont akkor fog meglátni és joggal feltételezi, hogy nem csinálok semmit. Ezért aztán rám is testál egy újabbat. Sokszor már görcsbe rándul a gyomrom, amikor megszólal a telefonom, mert félek, hogy valaki egy pluszfeladattal megkeveri az egész elképzelésemet arra a napra. Persze ez így van nap, mint nap. Már hosszú hetek óta. Kicsit most már kezdek elfáradni, bevallom, bár ezt nehéz magamnak beismerni. Én meg nehezen mondok nemet. Mindig is nehezen tettem. Anyám ezt többször meg is nevezte hibámnak. Igaza volt. Aztán meg van itt most még más, nehezítő tényező is, ami akár boríthat is mindent, ami idáig volt. Akiknek kell, hogy tudjanak róla, azok tudják, hogy most mire gondolok. Nehéz, mert lelkileg most még ez a dolog is terhel. Nem is kicsit. Csak ezzel az a baj, hogy ez rányomja a bélyegét az egész napomra és éjjelemre is. Nem nagyon tudok aludni és ez gond. Mert már látszik is. De talán ezt is meg tudom oldani egy baráti segítséggel. Meglátjuk.

És végül még sorolhatnék pár dolgot, úgy mint például a szüleimmel való, nagymértékben javítandó kapcsolatot, a már-már reménytelennek tűnő lakáshelyzetemet, pillanatnyinak tűnő anyagi zavarokat, a szórakozás, kikapcsolódás teljes hiányát vagy éppen a hivatalos státuszom hiányát a magáncégben, esetleg még annyit, hogy: Köszi, Jancsi, ezt most jól csináltad...

Amúgy meg? Nem értem ugyan a körülöttem zajló dolgokat továbbra sem, de:

Köszönöm szépen jól vagyok, ha kérditek, nincs semmi különös, csak kicsit fáradt vagyok, meg kimerült, de ez is elmúlik majd, és tudom; menjek én a fenébe, mert megint hülyeségeket írkálok, hülye vagyok, csak isten bocsássa meg nekem, de most nem arra van szükségem, hogy ezt meg is mondjátok nekem...

Értékes vagy

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel
és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd ,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes. "

Veronica A: Schoffstall

Ezt már tényleg nem...

Négynapos hétvége, de jó. Már vártam. Gondoltam pihenek kicsit, hazamegyek, sokat alszom, tévézek, kirándulok, miegymás. Egyszóval kikapcsolódom. Aztán jöttek sorba a dolgok. Csütörtökön megemlékezés, kötelező megjelenés, feladatok. Ez még rendben is volt, mert erre azért számítottam. De, hogy pénteken konferencia, szintén feladatok, teendők sokasága, arra nem. Este nyolcra végeztem. Jól van letudtuk ezt is, nem is volt annyira rossz, csak már megint nem tudtam pihenni. Erre otthon mi fogadott? Fürdőszoba átalakítás, kádcsere, csempézés, egyebek. Mondanom sem kell, meló ezerrel reggeltől-estig. Hát ezt már tényleg nem hiszem el. Mikor fogok én mondjuk aludni egy jót??? Talán majd a sírban. Ott aztán lesz elég időm, az igaz. Akkor majd legalább gondolkodnom sem kell majd, nem fog "kattogni" az agyam a sok hülyeségen, csak az alvásra fogok koncentrálni. Meg az apró állatkákra maximum...

Novella a szeretetről

http://www.fileden.com/files/2007/8/28/1388685/Novella%20a%20szeretetr%C5%91l.pps


,,,

Ismerős idézet

“Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.”

(Andrew Matthews)

Gábor arkangyal trombitája

Egy kolostorban élt egy pap, aki minden este a saját kádjában szokott fürdeni. Ebben egy apáca segített neki, akinek az volt a feladata, hogy a mindennapi fürdésnél az atya segítségére legyen.
Egy reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá:
- Tisztelendő anyám, üdvözültem!
- Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér?
- Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e.
- A vén gazember! - mondta a tisztelendő anya. - És mi történt még?
- Hát, kipróbáltuk a zárat, az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyört fogok érezni.
- A vén kurafi! - kiáltott fel a tisztelendő anya. - Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és 20 éve fújatja velem...

Pont egy éve

Furcsa évforduló ez a mai. Pont egy éve. Mintha még ma is abban a füstös kocsmában ülnék, ahol először meghallottam a hangodat. Korábban már láttalak többször is, de álmomban nem gondoltam, hogy így lesz. Pont egy éve. Szemtelen voltam és megpróbáltam, pedig magam sem hittem benne teljesen. Aztán persze annál jobban. Pont egy éve. Istenkém, mennyi minden történt azóta, mennyi mindent átéltünk. Közösen is és külön-külön is. Volt benne minden. Pont egy éve. Úgy éreztem mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig csak pár perce beszélgettünk. Aztán később rájöttem, hogy miért. Megláttam, hogy Te milyen is vagy. Megtaláltam a lelki társam benned. Pont egy éve. Akkor lettem beléd szerelmes, de hamar rá kellett jönnöm, hogy bár te is szeretsz engem, az nem ugyanolyan. Ezért elzártalak a szívem legmélyébe az összes emlékünkkel együtt. Pont egy éve. Elfogadtam a helyzetemet, már nem vergődök, mint a partra vetett hal. Csak az fáj, hogy már alkalmanként sem működik köztünk a dolog. Pedig azt hittem legalább ennyi megmarad nekem belőled. Pont egy éve. Az idő múlik, de a hiányod nem. Hiányod olyan, mintha egy tört forgatnának a szívemben. Fáj és éget a magány. Pedig nem kellene így lennie. Legalább akkor nem, mikor együtt vagyunk. Úgyis oly kevés.

Néha azt kívánom, bárcsak hamar elfelejtenélek, hogy ne kínozzon ennyire az emléked, de hamar el is kergetem ezeket a gondolatokat. Hisz Téged megismerni, Téged szeretni, Téged ölelni és csókolni, Veled lenni a legjobb dolog, ami valaha történt az életemben. Én mégis hagytalak elmenni... máig sem értem, hogy miért vagy hogyan történt.

Tudod, szeretem az életet, de minden nap hétköznap. Boldogság nincs, csak boldog pillanatok. Jó lenne, ha ezt Te is látnád és nem csak miattam, hanem magad miatt is és mikor alkalmunk van rá, tudnánk egymásnak boldog pillanatokat okozni még a legnagyobb bajban, válságban is, mert tudom, hogy képesek vagyunk rá.

Elfogadtam a sorsom, így sorsom lett. Méghozzá olyan, amilyet rám a Jóistenke kiszabott. De ez nem jelent rosszat. S ha egyszer Te is képes leszel elfogadni, akkor talán lesznek még boldog perceink, óráink, mindentől és mindenkitől függetlenül. Hiszem, hogy így lesz, mert Én nem enged elszakadni azt a szálat...

“Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.”
(Andrew Matthews)

Dobrády Ákos : Hallgass a szívedre

http://www.fileden.com/files/2007/8/28/1388685/09%20-%20Hallgass%20a%20sz%C3%ADvedre.mp3

Én már látom
Felismered ki vár
Mint senki ezelőtt
Most úgy kíván
Ha szárnyai lehetnének
Elrepítene téged
Messze földön járhatnánk

Hol nem futnál már többé a múltad elől
Hol vágyaidnak új élet új utat tör
Nem kell hogy félj
Hogy karomba térj távol mindentől
Miért is titkolnánk
Ezer évig vártunk végre ránk talált
Most választhatnánk

Azt mondom szívedre hallgass meglátod
Minden álmot egy perc és valóra vált
Hallgass a szívedre nem kell megbánnod
Itt van már a pillanat mit régóta várt

Egyedül jársz az utadon (egyedül jársz az utadon) - Várok Rád
Egyedül várlak szabadon (egyedül várlak szabadon) - Várok Rád
Amíg élek én várok Rád
Igen vad szerelem, Sose volt azt hiszem, Igen vad szerelem, Csak bízz bennem...

Ugye látod
A szenvedély mi vár
Majd mindent elsöpör
Mi útjában áll
Olya gyenge a szív
Az ösztönnel erőtlen harcot vív

Mert van hogy az ember nem térhet ki a sorsa elől
Mit éveken át épít jön más összetör
De nem kell hogy félj
Most kapunk egy esélyt az élettől
Miért is titkolnánk
Ezer évig vártunk végre ránk talált
Most választhatnánk

Azt mondom szívedre hallgass meglátod
Minden álmot egy perc és valóra vált
Hallgass a szívedre nem kell megbánnod
Itt van már a pillanat mit régóta várt

Egyedül jársz az utadon (egyedül jársz az utadon) - Várok Rád
Egyedül várlak szabadon (egyedül várlak szabadon) - Várok Rád
Amíg élek én várok Rád
Igen vad szerelem, Sose volt azt hiszem, Igen vad szerelem, Csak bízz bennem...

Csak bízz bennem (csak bízz bennem…csak bízz bennem)

Azt mondom szívedre hallgass meglátod
Minden álmot egy perc és valóra vált
Hallgass a szívedre nem kell megbánnod
Itt van már a pillanat mit régóta várt

Egyedül jársz az utadon (egyedül jársz az utadon) - Várok Rád
Egyedül várlak szabadon (egyedül várlak szabadon) - Várok Rád
Amíg élek én várok Rád
Igen vad szerelem, Sose volt azt hiszem, Igen vad szerelem, Csak bízz bennem...

Mostantól megmondom kivel

Szerencsesüti

Bizonyára már mindannyian hallottunk a szóban forgó kínai szerencsesütiről. A szerencse-sütemény még a 13-14. századból ered, amikor Kína a mongolok fennhatósága alá tartozott. Ebben az időben hagyományos lótuszdiópasztából készítettek hold alakú sütiket, melyekbe rejtve továbbították a megszállók elleni szervezkedés titkos üzeneteit. A hold alakú süteményt, mint titkos üzenetek vivőjét, a lelkes hazafi és forradalmár Csu Jüan Csang terjesztette el (taoista papnak álcázva járta a városokat), aki tudta azt, hogy a mongolok nem kedvelik a lótuszdiópaszta ízét. A titkos üzenetek segítségével szervezett felkelés sikeres volt, és a híres Ming dinasztia kora is ezután kezdődött.

Az üzenet sokszor egyértelmű, másszor titokzatos. Azt mondják, hogy a szerencse süteményt mi választhatjuk, az szerencsesüti üzenetét nem. Ebben van valami.

S, hogy miért aktuális most nálam a téma? Egy kolléganőm búcsúbuliján azzal kedveskedett nekünk, hogy apró süteményekbe üzeneteket rejtett, majd egyenként húznunk kellett belőle. Így a szerencsesütit mindenki magának választotta, az üzenetét nem. Izgatottan bontogattam, hogy vajon számomra mit tartogat, majd miután elolvastam, döbbentem ültem percekig. Íme:

"Ne gondold, hogy szegény vagy, mert nem váltak valóra az álmaid, csak az az igazán szegény, aki soha nem is álmodott."

No comment.

A hétvége emlékére, amit mindenki úgy értekelhet, ahogyan csak szeretné.



Ha csak egy kicsit is jó volt, akkor már megérte. Legyetek boldogok, egészségesek és szeressétek egymást, csak szerelmesek ne legyetek soha...

Tanmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 4 ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Senki és Bárki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki sem csinálta meg. Valaki dühös lett emiatt, mivel az Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna...

Kihagytam pár napot. Nem is bánom. A helyzet azóta sem javult túl sokat. Sőt. Több idegeskedés, gond és kevesebb alvás, pihenés. Nekem most ez jut. Persze tudom, én ezt vállaltam, akkor csináljam is. Ezt mondták a kiképzőim is anno.
- Anyuka írta alá a papírt? NEM? Akkor csinálja... (vagy szereljen le - tette hozzá ordítva)
Hát néha bizony jó lenne leszerelni végre. Pedig azt üvöltötték akkoriban a fejembe, hogy:
- Tegyen boldoggá a munka! - ez akár még lehetne is így, még ha kicsit a mondat egy másik, nem éppen kellemes, de mindenképpen ismerős felirat alapján születhetett meg a kiképző agyában, miszerint: Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz - Auschwitz)

Hát így állunk. Persze Tamás szerint: nyugalom, mert a hosszú élet ritka. Ő már csak tudja. A minap pont a takarító mondta azt - miután 47 kávéscsészét mosogatott el -, hogy ezek majd 35 évesen úgyis lefordulnak a számítógép elől, aztán tervezhetik az életüket az agyvérzés után. Köszi. Azért van benne valami. Mostanában nem is érzem magam annyira jól. Néha hevesen ver a szívem és elfog a remegés. Remélem nem vagyok pánikbeteg, bár a múltkor az orvosi vizsgálatokon megkaptam a magamét. A szemész azt mondta, hogy szürkületben már nem menne át előttem a járdán, az EKG-s nő pedig háromszor mérte meg a vérnyomásomat, mert nem hitt a szemének. Arról nem is beszélve, hogy néha kihagy a szívem is. Ez mondjuk érthető, mert hajlamos vagyok nagy érzelmi hullámokat meglovagolni. Na jó, talán majd ez is rendbe jön egyszer. Az egyik biztonsági őr barátom, mikor hétvégén bementem pakolászni a munkahelyemre, széles mosollyal az arcán, így szólt:
- Neked sincs családod mi?
Mondom, nincs. Erre kinevet. Persze neki sincs. Így hát nekünk, család nélkülieknek ez a sorsunk. Tesszük a dolgunk egy szebb és jobb élet reményében, aztán majd meglátjuk, hogy alakul. Addig is meghúzom magam és örülök annak, hogy van hol aludnom, van mit csinálnom, és hogy nem halok éhen. Ez is valami.

Tudod, mi a bánat?

Tudod mi a bánat?

Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot, soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni, mik lelekedre hulltak
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg őt és utána fordulni
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni, sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

Elkeseredett vagyok. Bánattal van teli a szívem. Egyre több barátomat, kollégámat vesztem el - fizikailag és lelkileg is -, miközben szinte semmi sincs rendben körülöttem. Csak tudnám, hogy meddig tart ez még vagy hogy mikor lesz vége. Most egy kicsit kétségbeesett és bánatos vagyok, de talán ez is véget ér egyszer...

Gondolatindító képidézetek

A barát az az ember, aki előtt lehet hangosan gondolkodni...

Merj álmodni

"Álmodj, mintha örökké élnél,
És élj úgy, mintha nem lenne holnap..."

Mert álmodni igenis fontos. Álmok, vágyak nélkül nem létezünk. Vagyis mégis, csak éppen nincsenek akkor olyan dolgok az életünkben, amiket el szeretnénk érni, meg szeretnénk szerezni. Márpedig célok nélkül értelmetlen minden. Merjünk nagyot álmodni! Álmok nélkül hol tartanánk? Még mindig a sötét középkorban.

Sokan rólam is azt tartják, hogy javíthatatlan álmodozó vagyok. Pedig csak megtanultam értékelni az élet legapróbb örömeit is. Hiszen annyi rossz dolog, csalódás, kudarc ér minket nap-mint-nap, és olyan kevés öröm, boldogság adatik meg. Egyszer azt gondoltam, ha megtanulom élvezni a percet és azokat az apróságokat, melyek körülvesznek, talán el tudom nyomni a keserűséget, bánatot. Talán így is van. Ha rámosolyogsz valakire, az visszamosolyog. Ha megnevettetsz valakit, később majd te leszel mulattatva. Ez így működik. Ha pozitív vagy, veled is azok lesznek.

Egyszer olvastam egy könyvet, az volt a címe: Oké vagyok, Oké vagy. Ez nagyjából erről szólt. Ha magadban rendben van a te kis lelkivilágod, hidd el megváltozik körülötted minden. Még akkor is így lesz, ha ez már százszor vagy ezerszer nem így lett. Amit ma gondolsz vagy teszel, az határozza meg a holnapodat. Ezért legyél hálás mindenért és köszönj meg mindent, amit eddig ettől az életedtől kaptál...

Egy örökzöld

Én, a Róka

Sokáig azt gondoltam, hogy a Kis Herceg csak egy aranyos elbeszélés, amely persze azon túl, hogy mulatságos és tanulságos, nem több, mint egy mese. Aztán évekkel ezelőtt, miután felnőtt fejjel újra elolvastam, meghallgattam, rá kellett döbbenem, hogy sokkal több annál. Rengeteg mondanivalót tartogatott és tartogat még most is számomra, amelyek mellett most sem tudok elmenni szó nélkül.

Azt hiszem az, ha valakit kellőképpen szeretek, önmagában nem elég. Azt szavakkal is éreztetni és tettekkel is bizonyítani kell. Ha azonban ezt megteszem, onnantól kezdve ettől nem tágítok, nem tágíthatok. Ez egy kicsit olyan, mint Saint-Exupéry Kis Hercegében a Róka esete.

"– Isten veled – mondta a róka.
– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
- - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."

Szóval ha megszelídítelek - ha sikerül -, akkor felelős vagyok érted is és magáért a tettért is. Ha szerelmet ébresztek benned - ha elérem -, akkor hát felelős vagyok azért, hogy az ne maradjon viszonzatlan. Ha pedig te vagy aki nyitsz felém, nekem az a dolgom hogy azt befogadjam, vagy legalábbis ne bántsalak meg, ha mégsem TE vagy az igazi...

"- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."

Természetesen. Csak sajnos elfelejtettünk már a szívünkkel keresni. Inkább átböngésszük mind az ötezret ahhoz, hogy megtaláljuk azt az igazit, aztán pedig óriásit csalódunk, mikor nem találjuk, pedig néha csak le kellene tekinteni a lábuk mellé a talajra, mert ott van az a satnya kis rózsakezdemény, akin még a legelején átsiklottunk, mondván az úgysem az igazi...

"Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."

Aki érdemes rá, abba beleölöd akár az egész életedet is, pont azért, mert megérdemli. Nem számít, hogy mások számára nem érné meg a fáradtságot, te megteszed, mert ő a tiéd. De úgy igazából. Talán ugyanolyan mint száz másik, mégis egyedülálló. Számodra. Neked.

Egyszóval a kis herceg nem gyermek. Ahogyan megismerkedik a felnőtté válás keserűségeivel, a felelősség és az igaz szeretet, ragaszkodás kérdésével, fájó a felismerés, hogy miközben barátra lelt idelent a földön, hiányzik a rózsája a B-612-es bolygón.

Mindenesetre ne feledjük, hogy: "Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen egy példányban létezik csillag milliókon - ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."

http://www.fileden.com/files/2007/8/28/1388685/07.mp3

"Ma éjszaka ne gyere el,,,
olyan leszek majd,,,
mintha valami bajom volna,,,
egy kicsit mintha meghalnék,,,
de azért ne gyere el,,,semmi szükség, hogy végig nézd..."

Egy kicsit még tétovázott, aztán fölállt. Lépett egyet. Én moccanni se bírtam.

Csak ennyi volt: egy sárga villanás a bokájánál. Egy pillanatig mozdulatlanul állt. Nem kiáltott. Szelíden dőlt el, ahogyan a fák. Még csak zajt sem keltett, a homok miatt...

Fantasztikus!!!

Az a pillanat, amikor az egész testem libabőrös lett, a karomon égnek állt a szőr és tátva maradt a szám...

Hajhosszabbítás - FAQ (by nlcafe)

A leggyakrabban feltett kérdések a hajhosszabbítással kapcsolatban…

1. Milyen hajat vegyek, ha szeretnék hosszú hajat, de kevés a pénzem?

A haj megvásárolható, de az egészség nem. Ha nem elég a pénzed, inkább várj, vagy vásárolj rövidebb hajat, de semmiképpen se alkudj meg ázsiai, vagy indiai hajjal. Európai ember vagy? Igen? Akkor a hajad közé se akarj más szerkezetű hajat betetetni.

2. Gyönyörű hajakat mutattak az egyik szalonban, de sajnos nem európai. Mit tegyek?

Valóban gyönyörűnek látszik az ázsiai, vagy indiai haj is, hiszen alaposan le vannak vegykezelve. Azonban többnyire hántolt hajakról van szó. Ahogy mosod, a vegykezelést is lemosod róla. Általában azonban ilyenkor más késő észbe kapni. Valószínűleg ekkorra már az összes nedvességet elszívta a saját hajadból.

3. Honnan tudom, hogy nem európai hajat raktak fel nekem?

Sajnos a hajad hamar reagálni fog. El kezd hullani, összegubancolódik, felugrik, kifésülhetetlenné válik. Ez pedig azért van, mert az ázsiai, vagy indiai hántolt haj kizárólag abból tud táplálkozni, mozogni, hogy elszívja a hajadból az összes nedvességet. Mikor már nincs több nedvességtartalma, akkor elkezd „kúszni”, és többnyire összegabalyodik a vendéghajjal. A végeredmény sajnos gyakran az olló.

4. Melyik módszert válasszam, hiszen annyi van?

A legegészségesebb és legtermészetesebb eljárás a hajbevarrás. Ez a módszer egyiptomi ősöktől maradt ránk, és mind a mai napig megállja a helyét.

5. Volt már hajbevarrásom, de annyira kényelmetlen volt, hogy nem szeretném még egyszer megismételni. Ráadásul felcopfozni sem tudtam a hajamat.

Egy szakszerűen, laposan felvarrt hajsor egyáltalán nem kényelmetlen, hiszen teljesen rálapul a fejedre. És felkötni is lehet, hiszen a szakszerű felépítés elengedhetetlen. Lehet, hogy nem megfelelő szakértelemmel rakták fel neked?

6. Jobban szeretem a tincses hajat, mit tegyek?

Válaszd inkább a csomózást, mert ahhoz nem kell használni semmiféle vegyszert és hőt. Kizárólag pamut alapú gumiscérnával rögzítik.

7. A felrakott haj súlyától nem hullik ki a saját hajam?

Egy hajszálnak kb. saját maga ötszörösét kell elbírnia. Csak annyi hajat szabad feltenni, amennyit a saját haj felvesz. Nyilvánvaló, hogy egy dús hajzat több vendéghajat vesz fel, mint egy vékonyszálú, kevés hajzat. A súly pedig eloszlik a fejen, tehát nem egy helyre kerül. Az európai haj esetében ez mindössze 10-20 dkg-mot jelent.

8. Hogyan ápoljam a hosszabbított hajamat?

Ha európai hajat vásároltál, akkor természetesen ugyanazokat az ápolószereket alkalmazhatod továbbra is, amit megszoktál a saját hajadnál is. Semmiben nem tér el az ápolás, mivel – ha megfelelő helyen voltál – szerkezetében és minőségében azonos haj került fel, mint a saját hajad. Nyilvánvaló, hogy az ápolásnak is meg kell egyeznie.

9. Hogyan tudok fésülködni majd?

Bátran, nem kell félni! Az illesztési pontoktól lefele. Hiszen a felrakott haj nem a fejbőrünkből nőtt ki, tudnunk kell, hol van illesztve.

10. Lehet érezni, hogy hova került a haj?

Persze. Mivel nem a sajátod, nem a fejbőrödből nőtt ki, valahogy rögzíteni kell. Ezzel azonban hamar megbarátkozol, hiszen a jót könnyű megszokni.

11. Nem eshet le a felrakott haj?

A szakszerűen felhelyezett haj nem tud leesni. Ez alól csak a keratinos, ultrahangos, lézeres, stb. eljárással elkészített hajak kivételek, hiszen – mint ahogy már írtuk is- megeshet, hogy a saját hajunkkal együtt távozik a tincs, mert az kihullik.

12. Mi van, ha valaki hozzányúl a fejemhez, és kitapintja az illesztéseket?

Semmi. Magyarországon minden 10. nőnek hosszabbítva van a haja, és ezzel már a férfiak is tisztában vannak. Te miért lennél kivétel? Azért, mert igényes vagy, és adsz magadra? Ugyan…