Kék madár

Engedjétek meg nekem, hogy minden célozgatás nélkül megosszam veletek az egyik legkedveltebb versemet-irományomat, mely alatt egy másik, csodálatosan megzenésített József Attila verset hallhattok, ha olvasás előtt elindítjátok a lejátszót.



Kék madár

Mindenki keresi a saját kék madarát.
Én is.
Tavaly megtaláltam.
De azért ez nem ilyen egyszerű.
Nem ismertem ezt a kifejezést,
a nővéremtől hallottam: kék madár.

Rossz kedvem volt,
megkérdezte mi bajom, van?
Szomorú vagyok-feleltem.
És miért vagy szomorú? - kérdezte
- nem tudom, valami nagyon hiányzik
innen belülről,
és ezt már nagyon régóta érzem - feleltem.
Akkor te a kék madaradat keresed - mondja halkan
- Ki az a kék madár? Kérdem.
Kék madár - az, amit minden ember keres, sokan megtalálják de nagyon sokan nem.

Én megtaláltam.
Nem éreztem rögtön, hogy Ő az.
Csak jóval később.
De akkor, mát tudtam.
Ez a lány sokkal több.
Már nagyon régen nem szerettem
senkit,
és Őt csak szeretni akartam,
ahogy még nem tettem
gyengéden
A kék madár, nem egy éjszaka, nem egy nap, nem egy hónap
mint eddig.
A kék madár az örök.
Nehezen indult, el sem kezdődött, és be sem fejeződött.
Megkaptam, egy év után.
Enyém lett, de csak a teste.
A lelkét nem adta.
Kértem, sírtam, könyörögtem-
kék madár - add a lelked!
Adná - de, nem tudja
Valami mindig visszatartja.

Lelked nélkül nem kellesz:
Szépen kérlek, szállj el Kék madár!