"Nincs véletlen, tudod! Az egész életed olyan úton halad, amelyet Te jelöltél ki. A tapasztalataidat magad szerzed, tanulsz, élsz és ennek megfelelően jönnek a lehetőségek. Soha ne mondd, hogy soha... Az a fontos, hogy Te mit tudsz adni a világnak azzal, hogy része vagy az egésznek."
"Ha nem találod az utat, nézz a lábad elé... ott lesz. Mert hol lennél egyébként ha nem az utadon. Mindannyian úton vagyunk... és más nem történik, mint hogy állandóan megérkezünk a jelenbe... hogy ki, miként éli meg az már egy más kérdés..."
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése