Currency

Stock Info Market Monitor

Zágon István: Az anya meg a szülő

Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.


A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.

Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.

Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának.

Ünnepre

"A gyertya lángra gyúl,
S táncol az éjben.
Az égből pehely hull,
S csillog a fényben.

Olykor minden szívben,
Béke, s szeretet lángol,
S mint tündér a mesében,
Vidáman táncol."


Békés Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!


Köszönet Amelia-nak a szép idézetért! :kiss:

Még mindig "Love Actually"

Idén karácsonykor is, mint minden olyan évben, mikor "egyedül" töltöm a karácsonyt picit talán még érzékenyebb vagyok, még jobban hatnak rám az érzelmek, megnyilvánulások. Ezt nézzétek el nekem, de én sokakkal ellentétben szeretem a karácsonyt, mert mindig minden percét átélem, átérzem, s mivel ugyanazon, megszokott forgatókönyv szerint játszódik le nálunk, számomra az állandóságot is jelenti. Várom, pedig tudom, hogy mi lesz. Tudom furcsa, de talán ettől olyan szép. Talán, majd ha már lesz saját családom, máshogy fogom értékelni ezt az ünnepet is. Addig azonban továbbra is maradok őrült christmas-fan és ilyenkor előkerül bizony néhány film is, melyet tutira megnézek szinte mindig, ha tehetem. Például a Love Actually-Igazából Szerelem címűt is.




Hát valóban... Billy Mack már tutira nem százas, de azért szeretjük! :D A többszereplős, sok szálon futó brit romantikus vígjátékban azonban ő is szerepet kap, méghozzá nem is akármilyent, rendkívül vicces karaktert alakít. A történet fő mozgató rugója természetesen a szerelem, amely szinte minden szereplőt megérint a film során, legyen az első látásra, vagy éppen beteljesületlen, rangra, életkorra és családi állapotra való tekintet nélkül. Megérinti az agglegény miniszterelnököt, az anya nélkül maradt iskolásfiút, a korosodó, kiégett rocksztárt, és nem kerüli el a szerelmében csalódott, összetört szívű írót sem...



Mindenesetre leszögezhetjük, hogy kevés olyan érzelmi reakció van, amely ne jelenne meg az alkotásban. A harsány nevetéstől a meghatódottságon át a felfokozott izgatottságig szinte minden skáláját megpendíti a film az érzelmeknek. Talán épp ezért nem is annyira zavaró, hogy rengeteg szálon fut a cselekmény. Máskülönben pedig sok esetben ezek a szálak vagy találkoznak egy ponton, vagy párhuzamosan futnak egymás mellett, így hát a különböző szereplők magánélete, munkahelyi történeteik akarva-akaratlanul is összefűződnek egy remek, érzelgős karácsonyi környezetben. Amely mellesleg nagyon közel áll a szívemhez.



Idézet egy internetes filmoldal leírásából a filmmel kapcsolatban: "...kacajra fakaszt, feldúl mindent, szíveket tör össze, elkötelez, döntésre kényszerít, felszabadítja a szellemet, túlkapásokat eredményez, kockázatra késztet, mámorító, izgalmas, meghökkentő, váratlan, kellemetlen, felfoghatatlan, bárdolatlan, páratlan. A szerelem tényleg körülvesz minket..." És egy így igaz, ahogy azt a kedves kritikus lejegyezte. Szóval a nagy kedvenc idén karácsonykor ismét bejátszik szerintem, mert most is feláll a szőr a kezemen, ahogy ezeket a videókat nézegetem, mert hát Igazából Szeretem... :D

Ismét itt

A hétvégi buliról csak annyit, hogy ISTENI VOLT, köszönök mindenkinek-mindent, remélem jól éreztétek magatokat, én mindenféleképpen. S remélem talán én is hozzá tudtam járulni a sikerhez picit a munkámmal. Most viszont újra itt a karácsonyi dalok ideje és kiválasztottam nektek egy olyat, amely felcsendül az egyik legkedveltebb filmemben is. Die Hard - végefőcím, életem meghatározó karácsonyi élménye. :D

Temetés és születés

A mai napon, hidegben és esőben egy temetésen szomorkodtunk, de nemsokára az emberiség egyik legnagyobb ünnepén egy csodálatos születésre emlékezünk. Hát így megy ez. Sokszor egy pillanat alatt változik meg minden. Most viszont szeretném betartani az ígéretemet, amit nemrég tettem. Kezdjük el a karácsonyra hangolódást az egyik kedvenc dalommal, amely talán kicsit feledteti majd a mai temetést is...

Work hard and be nice to people

Jó reggelt kedveseim! Íme egy újabb hét és fogadjátok el szeretettel tőlem ezt a csésze "hét indító" cappuccino-t, csak azért, hogy jól kezdődjön a napotok! Új hét, új remények és ahogy a címből is kiderül, erre az időszakra azt gondoltam, ezt a mondatot választom, mint jelige. Dolgozz keményen és legyél kedves az emberekkel. Ez utóbbira most mindennél nagyobb szükségünk van szerintem. Örüljünk most minden apró sikernek, és viseljünk el minden kudarcot emelt fővel! Mert szeretni önmagában nem elég, hittel kell tenni. Még ha néha nehéz is.

És ne felejtsük el azt sem, hogy a mai nappal beléptünk az év utolsó hónapjába, már nincs sok hátra, ne keserítsük meg a hátralévő harmincegy napban sem egymás életét!

És igen, tudom, hogy sokak számára már unalmas, de egyre közelebb van karácsony, amikor amúgy is jobban felerősödik minden érzelem körülöttünk. Gondoljunk majd azokra is, akik már nincsenek közöttünk vagy távol vannak tőlünk és öleljük át azokat, akik a fa alatt velünk együtt töltik a szeretet ünnepét. Az én üzenetem azt hiszem elég egyértelmű, szóljon az bárkinek, én így szeretem és kész. :D

All I want for Christmas is You