Pont egy éve

Furcsa évforduló ez a mai. Pont egy éve. Mintha még ma is abban a füstös kocsmában ülnék, ahol először meghallottam a hangodat. Korábban már láttalak többször is, de álmomban nem gondoltam, hogy így lesz. Pont egy éve. Szemtelen voltam és megpróbáltam, pedig magam sem hittem benne teljesen. Aztán persze annál jobban. Pont egy éve. Istenkém, mennyi minden történt azóta, mennyi mindent átéltünk. Közösen is és külön-külön is. Volt benne minden. Pont egy éve. Úgy éreztem mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig csak pár perce beszélgettünk. Aztán később rájöttem, hogy miért. Megláttam, hogy Te milyen is vagy. Megtaláltam a lelki társam benned. Pont egy éve. Akkor lettem beléd szerelmes, de hamar rá kellett jönnöm, hogy bár te is szeretsz engem, az nem ugyanolyan. Ezért elzártalak a szívem legmélyébe az összes emlékünkkel együtt. Pont egy éve. Elfogadtam a helyzetemet, már nem vergődök, mint a partra vetett hal. Csak az fáj, hogy már alkalmanként sem működik köztünk a dolog. Pedig azt hittem legalább ennyi megmarad nekem belőled. Pont egy éve. Az idő múlik, de a hiányod nem. Hiányod olyan, mintha egy tört forgatnának a szívemben. Fáj és éget a magány. Pedig nem kellene így lennie. Legalább akkor nem, mikor együtt vagyunk. Úgyis oly kevés.

Néha azt kívánom, bárcsak hamar elfelejtenélek, hogy ne kínozzon ennyire az emléked, de hamar el is kergetem ezeket a gondolatokat. Hisz Téged megismerni, Téged szeretni, Téged ölelni és csókolni, Veled lenni a legjobb dolog, ami valaha történt az életemben. Én mégis hagytalak elmenni... máig sem értem, hogy miért vagy hogyan történt.

Tudod, szeretem az életet, de minden nap hétköznap. Boldogság nincs, csak boldog pillanatok. Jó lenne, ha ezt Te is látnád és nem csak miattam, hanem magad miatt is és mikor alkalmunk van rá, tudnánk egymásnak boldog pillanatokat okozni még a legnagyobb bajban, válságban is, mert tudom, hogy képesek vagyunk rá.

Elfogadtam a sorsom, így sorsom lett. Méghozzá olyan, amilyet rám a Jóistenke kiszabott. De ez nem jelent rosszat. S ha egyszer Te is képes leszel elfogadni, akkor talán lesznek még boldog perceink, óráink, mindentől és mindenkitől függetlenül. Hiszem, hogy így lesz, mert Én nem enged elszakadni azt a szálat...

“Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.”
(Andrew Matthews)