2008. november 26., szerda

Két perc az élet

Ma is elment valaki. Egy kollégám, aki talán alig percekkel érkezésem előtt - vagy éppen akkor - hagyta el ezt az árnyvilágot. Látjátok milyen érdekes az élet? Pont tegnap tudtam meg, hogy az egyik munkatársamat csodálatos fiú unokával örvendeztette meg lánya. Erre ma elvesz tőlünk egy másik csodálatos embert. Így működik a világ. Ámde arra rádöbbenni ilyenkor, hogy mennyi is pontosan az élet, borzasztó felismerés. Hát ennyi. 2 perc és vége. Bekanyarodsz a sarkon, aztán egy szívösszehúzódás vagy kihagyás és vége. És semmit sem tehetsz ellene. Ha eljött az idő, hát menni kell, csak hát az ember még szeretne azért maradni... Soha nem gondolsz rá, pedig bármikor bekövetkezhet. S mikor szembesülsz ezzel a ténnyel, nem érted hogy is van ez. Pedig egyszerű. Nincs ebben semmi különös, legfeljebb elfogadni nehéz. Főleg akkor, mikor olyannal történik mindez, aki közel állt hozzád. Szóval valójában 2 perc az élet. Az a 2 perc, amikor te már tudod, hogy vége, pedig az ismeretlenek akik körülvesznek, hogy segítsenek, mindent megtesznek, hogy ne így legyen. De az életnek - csakúgy, mint a halálnak -, meg vannak a szabályai.

Ferikém! Talán még ott voltál, talán még láttál minket, mikor megérkeztünk és aggódva néztük, hogy mi történik veled. Ha így volt, akkor tudod, hogy utolsó perceidben is olyanok voltak körülötted, akik szerettek és elfogadtak téged. Most megpróbálunk elengedni, bár némelyikünknek ez biztosan nehezen megy. Bevallom én nem álltam annyira közel hozzád, mégis hiányozni fog, mikor hallottuk az emeleten, hogy bekapcsol az autó riasztója, mert nem tudtad kikapcsolni. Sajnos többet teáltalad már nem halljuk ezt a hangot. Hiányozni fog a portát belengő kellemes illatod, amelyet ha megéreztünk, tudtuk, hogy ott vagy valahol. És személy szerint jómagam még biztosan sokáig foglak keresni abban a parkolóban a Duna partján, ahol sokszor találkoztunk. Hiszek abban, hogy a Jóistenke akarta azt, hogy úgy menj el közülünk, ahogyan éltél. Tisztességes munkavégzés közben, volán mögött, s utoljára mikor már érezted, hogy baj van, még gondosan ügyelni arra, hogy az autó, amit rád bíztak nehogy megsérüljön.

Gyertyát gyújtok érted ma éjjel én is, nyugodj békében, mély fájdalommal gyászolunk téged.

Nincsenek megjegyzések: