2008. november 8., szombat

Gyötrődöm

Péntek este óta gyötrődöm. Kételyeim vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban és megint egy régi probléma; nehezen döntök. Bár már azt hiszem, hogy a fejemben megszületett a gondolat, mégsem vagyok biztos annak helyességében. Ezért egyfolytában jár az agyam, nehezen alszom, nehezen teszek bármit is, nincs sok étvágyam. Egy nagyon kedves barátom felidézte nekem azt a gondolatot, miszerint; majd akkor menj át a hídon, mikor odaértél. És pedig igaza van. Nem szabadna ezen tovább elmélkednem, csak hát nehezen tudok most elvonatkoztatni, ez az igazság. Pörögnek az események körülöttem már több, mint egy hete. Azt hittem, hogy ilyen bajom lesz, aztán kiderült, hogy dehogyis, inkább olyan. Na ezt oldd meg hülye gyerek! Már ha tudod. Furcsa dolgokat képes produkálni az élet, nem mondom.

Szóval néhány szót a változásról, mint olyanról. A változás általában jó dolgokat eredményez, mert újat hoz az életedbe, ugyanakkor az eleje mindig nehéz. Nehéz, mert valamitől, valakitől el kell szakadnod, akit/amit szeretsz, akihez/amihez hozzászoktál, mindamellett, hogy tudod, majd lesznek más dolgok, más személyek, akik beköszönnek az életedbe. Müller Péter azt mondta egyszer, hogy; időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Körülbelül ennyi. Egyébként azt mi magunk is tudjuk jól, hogy semmi sem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések. Én most ezt teszem. Folyamatosan kérdésekkel bombázom az agyam, aztán remélem kisül belőle valami jó, de azt is tudom, hogy ha rosszul döntök, az is az én döntésem lesz.

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” Paulo Coelho

Nincsenek megjegyzések: