Levél Jancsi bácsi blogjához

Kedves blogom!

Régóta nem írtam már neked, ezért kérlek ne haragudj rám. Elhanyagoltalak tudom, de értsd meg zajlanak, mondhatni pörögnek körülöttem az események. Én pedig csak sodródom velük, mert pillanatnyilag nem tudom, hogy mi lenne a jó. Tudom, tudom, nyolc napja már, hogy nem írtam, de hidd el, nagyon mozgalmas napokon vagyok túl. Voltak viharos és napsütéses napok egyaránt, leginkább, ha jellemeznem kellene, akkor úgy értékelném, hogy várakozással teli időszak volt. Talán még most is az, hiszen most kezdődik egy nagyon fontos hét. Sok minden dőlhet most el.

Remélem azért hiányoztam, mert te, nekem nagyon. Sokat gondoltam ám rád, miközben futkorásztam egyik helyről a másikra. Ügyeket intéztem. Fontos ügyeket. Sok emberrel kellett beszélnem, sokfelé. S mindezt úgy, hogy közben elvégeztem a feladataimat is, melyek most kissé megnövekedtek a hétvégi bulik miatt. Hogy milyen volt? Nem is tudom. Nehéz. Az egyik egy búcsú, a másik egy szülinapi buli volt. Búcsúzni mindig nehéz. Főleg olyankor, mikor olyan embertől kell ezt megtenned, akit az idők során megkedveltél. Persze, akadtak nehéz percek, de te is tudod nagyon jól, hogy a búcsú pillanatában az ember már csak a szépre emlékszik. Sajnálom. Nagyon. Nem kellett volna így lennie, de így lett. A bulit pedig úgy éreztem, meg kell, hogy tartsuk, ennyi jár neki még utoljára. Keserű a szám íze. Aztán meg jött a születésnap. Nem akarok rosszat mondani, mert azt nem illik, és nem is az én kompetenciám, hogy bármit is megállapítsak róla. Egy biztos. A szervezés tökéletesre sikeredett, dolgoztunk is rajta eleget. Sok idegeskedéssel járó, fáradtságos munka végére tettünk pontot. Érdekes, hogy megint a dolgok mögé néztem és például most láttam egy olyan embert - lányt -, aki nagyot nőtt a szememben, azáltal, ahogy ezt az egészet végig csinálta. Bizonyított. Szerintem bebizonyította mindenkinek azt, amit nem is gondoltak volna róla. Hogy jó munkaerő és képes végig csinálni, bármi is legyen. Nekem nagyon szimpatikus volt. Azt azért hozzá kell tennem, hogy megint sokat mosolyogtam. És képzeld! Dicséretet is kaptam! Végre. Persze ezt lehet, hogy csak az alkoholnak köszönhetem, de mindenesetre jól esett és ha ezt teszi az ital, akkor... :) Voltak beszédek is képzeld! Ott mondjuk kicsit elkeseredtem, mikor sok mindenkit felsoroltak köszönésképpen, csak minket, stábot, dolgozókat, működést biztosítókat nem. Pedig biztos jól esett volna ez is. Nekem is és még rengeteg másik embernek, akik azért dolgoznak nap-mint-nap, így vagy úgy, de egy cél érdekében. Mindegy. A lényeg, hogy rendben lement minden. Talán elégedett is lehetnék, ha nem jönne most ez az iszonyúan fontos hét. :( De most sem tudok aludni, mert sokfelé jár az agyam.

Ígérem azért megpróbálok majd írni, ha történik valami lényeges, addig is vigyázz magadra és természetesen jót ne halljak felőled, maradok őszinte híved,

Jancsi bácsi

u.i.: Ne haragudj, de előre láthatóan ötödikén biztosan nem fogok tudni írni, mert más jellegű elfoglaltságom lesz, de utána biztosan újra itt leszek és elmesélem mik történtek velem (vagy nem), puszi!