2009. március 8., vasárnap

Csakazértis

Kedves É.!

Sose hittem volna, hogy feladod. Pedig megtetted... Megértelek és mégsem. Elfogadom, de nem akarom elfogadni. Mert nem ilyennek ismertelek meg. Aki meghátrál. Tudom, hogy küzdesz és harcolsz a végsőkig is, ha kell. Olyan vagy, aki a jég hátán is megél és ha valaki le is taszítja őt a mélybe, ő felkapaszkodik újra. És újra. Most pedig döbbenten állok a dolgok előtt. Már benne volt a levegőben, tudtam is, hogy miért, de álmomban nem hittem volna, hogy ezért itt hagysz minket. Hiszen felvetted a kesztyűt, odaálltál. Ráadásul még sikered is volt. Nem is kicsi. Elismertek Téged. És az utóbbi időben már nem csak mi - a barátaid -, hanem már mások is. Tudom, még így sem kaptál kellő támogatást, olyan segítséget, amilyet Te szerettél volna, de ezt már tudhattad volna a legelején, hogy így lesz. Talán tudtad is. De belevágtál. És nyertél. Sok minden úgy alakult, ahogy Te szeretted volna és nyilván sok minden nem úgy, de akkor is.... Csakazértis!



Még számtalan lehetőséged lett volna változtatni. Számtalan sok kis trükk és okoskodás, amit meg lehetett volna tenni. Miért nem...? Tudom, hogy ezáltal talán olyanná válhattál volna, mint Ők, de talán nem. A cél szentesíti az eszközt, nem? Rengeteg dolgot elértél már az életben és rengeteg dologra jogosan lehetsz büszke. Te jó ember vagy. Minden értelemben véve. És mi pedig szeretünk Téged és kiálltunk volna melletted. Tudod, hogy így van, még ha jómagam kevés is lettem volna ehhez, de hát annyi problémát megoldottunk már, biztosan ezt is kezeltük volna. Valahogy. Tudod mi fáj csak igazán? Hogy fel sem hívtál. Hogy el sem mondtad személyesen. Tudom, hogy nekem nem volt szorosan közöm a dolgaidhoz, ezért nem is várhattam el, hogy így tegyél, de akkor is... Csakazértis!



És most hogyan tovább? Csak éljük az életünket és felejtsünk el Téged? Soha... Amíg élek, nem felejtelek el, ahogy ott állsz és nevetsz. Ahogy hatalmas szemeiddel csak ártatlanul pislogsz. Ahogy kétségbe esve keresed a piros nyaksáladat. Ahogy hülyeségeket suttogsz a fülembe vagy ahogy fejbe kólintasz, mert válaszolok is rá valami pimaszat... Szóval CSAKAZÉRTIS és SOHA!!! Sajnálom, hogy így alakult...

Millió puszi,
Janikától Neked

Nincsenek megjegyzések: